2011. április 8., péntek

Eper




Az egyetlen gyümölcs volt, aminél meg kellett szoknom, hogy bizony megmosás után rögtön 4-felé kell osztani, hogy mindenkinek jusson, mindegy mekkora mennyiségről van szó. Az egyetlen gyümölcs, amire apunak is felcsillant a szeme.
Tavaly tavasz. Ülünk a nappaliba, megjött a Bakker katalógus!  Mindig kell valami újdonság a kertbe. Apuval lapozgatjuk.
- Te apu, nézd ezt a fürtös koktél paradicsomot! Képzeld, milyen jó lenne, ha itt lenne az udvaron, és mindig csak leszednél egy párat, amikor megkívánod!!! Hmmm…igazi paradicsom íz…
- De mibe rakjuk?
- Hát abba a hatalmas cserépedénybe, amiből kifagyott a levendula. És ez az eper???
Ez is cserépbe való és fut! Nézd, de guszta!
- Szerinted ez megmaradna nálunk?
- Tuti!
Pár hét múlva már el is felejtettem az egész beszélgetést.
- Megjött az epred, meg a paradicsomod!
- A mim???
- A Bakkeros!
- Te megrendelted???
- Meg hát! Na, ültesd el!

Elültettem. Ápolgattam.

Intenzív osztály. 1 hét után felébred. 3.nap beszél.
- Apu terem az eper!
- Hazudsz!
- Lefotóztam Neked, itt van a telefonomba, nézd!
- Ez a mi eprünk???
- Igen!!!
- És milyen?
- Nem kóstoltam, még érnie kell egy picit. Mire lekerülsz innen pont beérik.
- Behozod?
- Neeem, megeszem mindet! Persze, hogy behozom!
Érett, ápolgattam, beszéltem hozzá, dédelgettem minden szemét…
- Te tudod, hogy ez a legfinomabb eper, amit valaha ettem?
- Igen apu, miénk a legfinomabb eper!

Apu elment.
Az eper, a mi eprünk ott maradt a cserepekben.
Tavasz.
Széppé kellene varázsolni a kertet…
- Anyu mit csináltál?
- Mit, mit? Beültettem az árvácskákat abba a ládába!
- És az eper?
- Kidobtam, azokból idén már nem lenne semmi!
- Dehogynem, csak locsolni kellett volna és kihajt!!!
- A függő cserépből nem dobtam ki…
A szívem szakadt meg… Elkezdtek potyogni a könnyeim…
A függő cserépben szépen elkezdtek kibújni a levélkék… Anyu egy szót se mer szólni…
Este meg kell locsolni a növényeket. Locsolok és utálattal nézem azokat a szerencsétlen, semmiről sem tehető árvácskákat. A cipőmre víz fröccsen, lenézek. Csak bámulom, leguggolok, a szívem egyre hevesebben ver, hozzáérek… Könnyek szaladnak a szemembe… Ez az! A régi epres cserép alatt, a ház tövében kihajtott egy apró epernövény.
Egy pici csoda, a semmi földbe kapaszkodva. A mi eprünk!
Nagyon szeretlek! Én is vittem Neked valamit. Árvácskákat...

Nincsenek megjegyzések: