apa szeretnék lenni. Már megint. A nyugalmából ki sem lehet billenteni, nem balhézós, visítós, tányért nem törő énem mögött néha beindul a vezérhangya. Aztán lenne ám olyan vendetta, hogy ihajcsuhaj! Mondjuk, ha pillantással ölni lehetne páran már kipurcantak volna…(Kedvenc ismerőseim szerint, akik már láttak pár másodpercre megsemmisítővé átváltozni a szemem )
Ehelyett keresztanya vagyok, de duplán ám. Azaz élmény azért ennek köszönhetően megvolt, hogy: „Megtagadjátok a Sátánt?” (Kicsit elgondolkoztam, mert ugye végül is az ő ajánlatát még nem hallottam.) „Megtagadjuk.” (Pici bevillanás a filmből…tratratrata...) A végén pedig az intés: „Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Ezt azért már fenyegetésnek vettem. Nem hiszek. Szóval elkárhozók. Nem hiszem, hogy apu1 csak 39 évet érdemelt vagy, hogy apu2, mama, dédi ilyen fájdalmas halált érdemelt volna Istentől, vagy hívjátok, ahogy akarjátok.) Tehát keresztanyának nem vagyok való. Rájöttem arra is, hogy ez Henim perverziója… Neki aztán kevés, hogy állítom, hogy ő a legjobb barátnőm, már háromszor elrángatott templomba összevissza esküdözni, hogy ezt a köteléket erősítgesse. (Az már csak hab volt a tortán, amikor az esküvőjén az apukája nekem gratulált!)
Szóval nemcsak északabbra tévedt az a fránya gólya, de még a himbilimbimet is lecsípte a védett állatja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése